AZ OLAJFA

Közönséges olajfa
Latin név: Olea europea

NÖVÉNY

Élőhelye: Földközi-tenger térsége
Akár 15 m-magasra is megnőhet; levelei ezüstösen szürkészöldek, törzse csavarodó, gyakran kötegekre szakadók, ágai szétterülők. Virágai füzérszerű bugában nyílnak. Termése 1-3,5 cm hosszúak, kezdetben zöldek, majd megfeketednek, vagy zöldesbarnára érnek.

Felhasználása: Kedvelt, nagy gazdasági értékű növény, melyet 6-8000 év óta termesztenek táplálkozási és orvosi célokra. Gyümölcséből többféle eljárással olajat nyernek vagy tartósítással konzerválják. Levelét a gyógyszeripar hasznosítja értékes hatóanyaga miatt.

Az olaj minősége a fajtától, a klímától és a talaj minőségétől, a gyümölcs érettségi fokától és a sajtolás módjától függ. Egy liter olívaolajhoz átlagosan 7 kg gyümölcsöt kell leszüretelni.
Az olajat szabad zsírsavtartalma alapján több csoportba sorolják, ilyen csoport az extraszűz-, a szűz- és a szűz lampant olívaolaj, a finomított olívaolaj, stb. A legjobb az extraszűz olívaolaj.
77%-ban egyszeresen telítetlen zsírsavakat és 9%-ban többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmaz.
Az extraszűz olívaolajban 1,1% aromaanyag van, amely antioxidánsokból és természetes vitaminokból áll. Jótékony hatással van a tanulmányok szerint a vér és érrendszerre. Jól használható különböző betegségek diétáiban, és antioxidáns tartalma miatt, hozzájárulhat az immunrendszer egészséges működéséhez is.

A szív és érrendszeri megbetegedések előfordulása a mediterrán országokban igen alacsony, ahol a mindennapos étkezések egyik alkotóeleme az olívaolaj. Az egészséget támogató hatása az olajfának nem csak az olajra korlátozódik egyedül, ahogy nem csak a kardiovaszkuláris rendszerre van jótékony hatással.
Tudományos bizonyítékok azt mutatják, hogy az olajfából származó kivonatoknak, ide értve a leveleket is, van egy saját egészségmegőrző repertoárja, mely legyőzi, vagy ellenáll a fertőző organizmusok támadásának és erősíti az immunrendszert is.

„ Forralj egy maroknyi levelet 1 l vízben addig, amíg az az eredeti mennyiség felére nem esik össze.3-4 óránként egy borospohárnyit igyunk meg a főzetből, amíg a láz tart”.
Az olajfa levél 98 értékes összetevőt tartalmaz. 60-90 µg oleuropein található grammonként (szárazanyag tartalomra vetítve), valamint jelentős mennyiségű glikozidos észterét az elenol savnak és a hidroxitirosolnak. Mindazonáltal az derült ki, hogy az oleuropein és a hidrolízise folyamán keletkező oleuropein aglikon, elenol sav, beta-3,4-dihidroxifeniletil alkohol és a metil-o-metil elenolát biológiai szempontból jelentős molekulák.

AZ ELSŐ ÍRÁSOS EMLÉK

Az olajfával, mint növénnyel a Bibliában találkozhatunk először. „Estére megjött hozzá a galamb és akkor már egy leszakított olajfalevél volt a csőrében. Ebből tudta meg Noé, hogy a víz leapadta földről” (Genezis 8:11). A Nagy özönvíz után nem hallunk sokáig az olajfalevélről. Majd sokkal később ismét megjelenik: „A patak partján innen is, túl is mindenféle gyümölcsfa nő majd. Levelük nem hervad el, gyümölcsük nem fogy el, havonként új terem, mert a szentélyből folyik oda víz. Gyümölcsük eledel, levelük orvosság lesz.” (Ezekiel 47:12)
Az ókori egyiptomiak lehettek az elsők, akik a gyakorlatban is használták az olajfa levelét. Égi erőt tulajdonítottak neki. Olaját királyaik balzsamozásához használták fel. A későbbi korokban közkedvelt volt a népi gyógyászatban, mint a láz leküzdésének egyik gyógynövénye.
Az első hivatalos orvosi említése az olajfalevélnek150 évvel ez előttről származik lázas betegségek és a malária gyógyításának kapcsán.

LÁZCSILLAPÍTÓ

Az olajfalevél-kivonat hatásának leírását két egymástól független történelmi forrás is lejegyzi a XIX.századból.
Lázcsillapítási lehetőségről szóló riport, mely a malária megelőzésére és gyógyítása során alkalmazható szerként mutatja be olívát.
1854-ben a Pharmaceutical Jurnal közölt egy riportot egy bizonyos Daniel Hanburyvel, aki egy egyszerű receptet ajánl lázcsillapításra.
Íme a recept:
Hanbury azt mondta, hogy a tinktúra hatását 1843-ban fedezte fel és azóta sikeresen használja a láz csillapítására, mely a Mytelene-szigeten 1843-ban végigsöpört súlyos és sokszor halálos betegség gyógyítása során különlegesen hatásosnak bizonyult, hatásosabbnak, mint a kinin.
A láz csillapítására ez az eljárás jól ismert lett Angliában a trópusi gyarmatokról hazatérő britek között.
Hanbury megemlít egy másik egyszerű megfigyelést is, amely 1811 és 1822 között Franciaországban és Spanyol országban történt. Egy spanyol orvos az olajfa levélét ajánlott a láz csillapítására, továbbá 1808-1813 között zajló spanyol háború idején a francia hadseregben szintén alkalmazták a váltóláz kezelésére.
A szerző hitte, hogy a levélben található keserűanyag a gyógyító erő kulcsa. Igaza volt. Később
Dr. Pallas klinikai kutatásokat végzett és megtalálta a levél analizációja során a keserű vegyületet, amit ő „Vauqueline”-nek nevezett el.
Ennek a vegyületnek tulajdonította az olajfalevél lázcsillapító hatását.


VÍRUSOK, GOMBÁK, BAKTÉRIUMOK,
ANTIMIKROBÁLIS, ANTIVIRÁLIS HATÁS

1995-ben használták először klinikai terápia során az olajfalevél-kivonatot. Bár még nem telt el azóta hosszú idő, az eredmények nagyon pozitívak. A tapasztalatok alapján egy nagyon ígéretes és különleges hatással rendelkező növényről van szó, melynek a gyógyításban nagyon sokrétű lehet az alkalmazása. A kutatások és klinikai tapasztalatok alapján azt mondhatjuk, hogy az olajfalevél-kivonat jótékony hatással lehet azoknál a betegségeknél, amelyeket vírusok (pl. influenza, közönséges nátha, hepatitis B, herpes, övsömör, stb.), retrovírusok ( HIV), baktériumok (encephalitis), gombák (Candida a.) és protozoanok okoznak.
Első megfigyelések:
Ennek első leírása egy európai olajbogyó fermentáló üzemtől származik. Komoly problémát jelentett számukra, hogy az olajbogyó tejsavas erjesztése során nagyon erős volt a friss gyümölcs ellenállása a tejsav baktériumaival szemben. Amikor az oleuropeint eltávolították a termésből, azt tapasztalták, hogy a fermentáció sikeresen lezajlott.
Egy másik tapasztalat, mely az olaj gyártási eljárás során figyeltek meg. Az eljárás során bogyókat pépesítik és közben folyamatosan vízzel mossák. Ezt az elhasznált vizet, ha a földre öntötték, ott a baktériumflórát megváltoztatta, ez befolyásolta a természetes elbomlási folyamatokat.
1960. Panizzi és kollegái izolálták a keserű glikozidot, az oleuropeint az olajfa leveléből. Később azt is meghatározták, hogy ez a fenol típusú vegyület, az irridoid csoporthoz tartozik. Az oleuropein, - Pallas által „Vauqueline”-nek nevezett vegyület - adja az olajfa erős ellenálló képességét. Ezért olyan erősek és ellenállóak a rovarokkal és a bakteriális fertőzésekkel szemben az olajfák.

Kutatások, beszámolók:

Az oleuropeinnek és kapcsolódó vegyületeinek antibakteriális hatását kémcsőben végzett vizsgálattal igazolták.
Fleming és kollegái izoláltak 6 fontos fenol vegyületet a zöld olívából. Köztük egy különlegeset, amely az oleuropein hidrolizálásával keletkezett. Úgy találták, hogy ez a vegyület jobban gátolta a tejsavbaktérium ( Leuconostoc meseteroides FBB) növekedését, mint maga az oleuropein. Majd a az oleuropein aglikonja és az elenolsavat vizsgálta közben azt tapasztalták, hogy sokkal inkább gátolták további 3 tejsavbaktérium törzs növekedését.Mivel az aglicon, az elenol savnak és b-3,4-dihidroxifeniletil alkoholnak az összekapcsolódásaként jön létre, és az utóbbi összetevő nem volt gátló tényező, a kutatók arra következtettek, hogy az elenol sav az aglicon molekula azon része, mely a növekedési folyamatot gátolja. Az oleuropein önmaga nem gátolta ezeknek a baktériumoknak a növekedését, viszont gátolta 3 nem tejsavbaktériumét ( Staphylococcus aureus, Bacillis subtillis és a Pseunomodas solanecearum).Továbbá, az oleuropein kivonat savas hidrolízisekor keletkező anyag további 8 féle baktérium növekedését gátolja. Több újkeletű kémcsőben végzett vizsgálat eredménye azt mutatta, hogy az oleuropein és az a savas hidrolízise során keletkező anyag szintén megakadályozza a csírázást és a spóraképződést a Bacillus megterium esetében és gátolja a Bacillus cereus T. csíraspóráinak kifejlődését.

Antimikrobális hatását a A Mycosis Jurnalban Markin D. és kollegái is publikálták. A vizsgált mikroorganizmusokat beoltották különböző koncentrációjú olajfalevél vizes kivonatával. A z eredmény azt mutatta, hogy  a 0,6% (w/v) olajfalevél vizes kivonata majdnem az összes vizsgált baktériumot semlegesítette 3 órán belül.
A dermatofiata gombákat 1,25% (w/v) növényi kivonat a következő 3 nap alatt, amíg  a Candida albicans -t a következő 24 órán belül semlegesítette 15% (w/v) növényi kivonat.
C.albicans a 40% (w/v) olajfalevél-kivonat hatásának kitett sejtek electronmicroszkópos vizsgálatával azt látták, hogy a sejtek befelé fordultak és alaktalanná váltak. Az Escherichia coli sejteket hasonló vizsgálatnak vetették alá, de csak 0,6% (w/v) olajfalevél-kivonatot használtak. A vizsgálat során azt tapasztalták, hogy teljesen elpusztultak a sejtek. Ez az eredmény arra enged következtetni, hogy jelentős antimikrobális hatása van az olajfalevél-kivonatnak jegyezték le a kutatók.

1999-ben a Journal of Pharmacy and Pharmacology 51. számában kutatók összegezték, hogy a standardizált olajfalevél-kivonat potenciális antimikrobális hatóanyaga lehet a bélrendszert és a légzőszervi traktus ért fertőzések kezelésének.

A Herpes simplex II. típusú fertőzésre klinikai tanulmányt folytattak egy szerrel, mely koncentrált olajfalevél-kivonatot tartalmazott, de ezt végül nem publikálták. 1993-ban az előzetes tanulmányt hozták nyilvánosságra. 6 esetben vizsgálták a szer hatását, ahol Herpes simplex II.-et ( I. lehetőségét) diagnosztizálták az orvosok. A kezelés 2-4 oz. szert írt elő 6 óránként 6 héten át. 3 esetben teljesen visszafejlődött a seb és a hozzá kapcsolódó fájdalom illetve diszkonfort érzés 36-48 órán belül elmúlt. A negyedik esetben a fájdalom enyhülése a további 48 óra múlva történt. A másik két esetben a fájdalom vagy a diszkonfort érzés a kutatási időszakon túl enyhült. A kezelés 2- 3. hete után csökkenő tendenciát mutatott a vér antitest szintje tekintetében. De a vizsgált esetek alacsony száma miatt nem lehet végleges következtetést levonni ebből az eredményből.


Nagyon érdekes kutatást végeztek a York University Scholl of Medicine kutatói New-Yorkban, amit a Biochem Biophys Commun. 2003. augusztusi számában közöltek. Az olajfalevél-kivonat gátolta a HIV-1 vírust, és nem volt toxikus hatással az egészséges sejtekre nézve. Az olajfalevél-kivonat gátolja az akut fertőzést és a HIV-1 sejtek közötti transzmissziót ( átörökítést) és megakadályozza a HIV-1 replikációját. A célsejtekben toxikus hatás nem volt kimutatható.


SZÍV ÉS ÉRRENDSZER

A mediterrán országok táplálkozási szokásai, a sok gyümölcs, zöldség és az olívaolaj nagy mennyiségben tartalmaz természetes antioxidánsokat. Ezek mindennapos fogyasztása összefüggésben van a szívkoszorúér betegségek előfordulásának alacsony számával.
Az olajfalevél-kivonat aktív hatóanyagának nagyon érdekes, figyelemreméltó hatása van a kardiovaszkuláris rendszerre (pl. javítja a koronáriás erek véráramlását, csökkenti a vérnyomást és a szabálytalan szívműködés előfordulását) és a vér alkotórészeire (trombociták), ami összefüggésben van antioxidáns hatásával.
Magas koleszterinű patkányokon végzett kísérletek során az oleuropein hatására a koleszterinszint leesett. Amikor a patkányoknak olajfalevél-kivonatot adtak sokkal nagyobb mértékben csökkent a koleszterinszintjük, mint amikor tízszeres mennyiségű oleuropeint használtak. A kutatók azon az állásponton vannak, hogy az oleuropeinnek együtt kell bejutnia az olajfalevél többi hatóanyagával ahhoz, hogy a koleszterinszint csökkenését érjék el.

Morton Walker D.P.M. orvoskutató cikket közölt a Townsend Letter for Doctors and Patients 1996. júliusi számában, melyben rávilágított, hogy a flavonoidok bevitele összefüggésben van az alacsonyszámú kardiovaszkuláris rendellenességek előfordulásával. Rámutatott, hogy a napi olívaolaj és/vagy az olajfalevél-kivonat bevitele, amely fenolokat tartalmaz, nyújtja ezt a kedvező hatást.

ANTIOXIDÁNS

Régóta köztudott az olajfa levélének-, a gyümölcsének- és olajának kivonat fenol komponensének antioxidáns hatása. Nemrégiben Le Tutor és Guedon megmutatták, hogy az oleuropein, a hidroxitirosol, és különösen az Olea europaea levél kivonata (mely 19% oleuropeint, 1,8% fllavonoid glikozidot és 3,4-dehidroxi-fenil észtert tartalmaz) sokkal hatékonyabb antioxidánsnak bizonyult, mint az E-vitamin vagy más előállított antioxidáns ( Butil-hidroxi-toluol=BHT=E321) a modellezett kémiai rendszerekben. Egy másik újabbkeletű laboratóriumi vizsgálateredményei azt mutatták, hogy az oleuropein jelentősen gátolja a normál emberi plazmából kivont LDL koleszterin réz-szulfát által indukált oxidációját.

VÉRCUKOR

Az olajfalevél-kivonata jótékony hat a vér cukorszintjére, melyat a spanyol Gonzalez M. és társai vizsgáltak a Granadai Egyetemen. A maximális vércukorcsökkentő hatás a megfigyelések szerint a téli hónapokban begyűjtött minta esetében volt, pontosan februárban. Ezt a hatást az olajfalevél-kivonat egyik alkotóanyaga az oleuropeosid eredményezi, amelyik 16mg/kg adagnál volt hatékony. Ez a vegyület az állatokon alloxannal mesterségesen kiváltott diabétesz esetében is igazolták. A kutatók az olajfalevél-kivonat a vércukorszint csökkentésének mechanizmusának két módját feltételezik:

* cukor okozta inzulin felszabadulás hatékonyabbá válása
* megnövekedett perifériás cukorfelvétel  

PSORIAZIS

Joseph Territo, M.D. bőrgyógyász tapasztalatait következő képen összegezte:

„Az olajfalevél-kivonatot már több mint 100 páciensen használtam eredménnyel Elsődleges célom volt a psoriazis kezelésében a hatékonyságát megfigyelni, amihez az olajfalevél-kivonatot, mint gyulladáscsökkentő hatóanyagot tettem egy gélbe, de mind a kapszula, mind a tablettahatásosnak bizonyult.
Az olajfalevél-kivonat kapszulával kapcsolatos tapasztalatom, hogy a psoriázisos betegek 70%-nál javulás volt tapasztalható. Azt figyeltem meg, hogy javulás nem csak a psoriazisos pikkelyek csökkenésében volt, hanem a bőr pirosságának enyhülésében és a gyulladt felületek reakciójában is.
Belsőleg alkalmazott olajfalevél-kivonat kapszulával és a helyileg használt géllel a pácienseimnél még jobb eredmény értem el a pszoriázisos sebek esetében-több, mint 75%-uknál.”

KUTATÁS MAGYAR RÉSZTVEVŐKKEL


Az 1990-es évek végén Magyarországon az R-Klinika is csatlakozott ahhoz az amerikai klinikai tanulmányhoz, mely  egy olajfalevél-kivonatot tartalmazó készítmény az emberi szervezetre gyakorolt hatását vizsgálták A vizsgálatban összesen 500 fő vett részt.
A páciensek 2 kapszulát (500mg olajfalevél-kivonat/kapszula) szedtek 3-szor naponta, és csökkentették az adagot 4x1 kapszulára, ha a tüneteik enyhültek.

* 164 légzőszervi vagy tüdőt érintő betegből (mandulagyulladás, garatgyulladás, tüdőgyulladás, hörghurut) 157 teljesen meggyógyult 6-nak az állapota javult, 1 betegről nem volt hír;
* 67 fogászati problémával (fogbél-gyulladás, leukoplakia, szájnyálkahárthya-gyulladás) küzdő betegből 60 teljesen meggyógyult, 5 beteg állapota javult, 2 állapota nem változott;
* 209 betegből, akik vírusos vagy bakteriális eredetű bőrfertőzésben szenvedett 150 teljesen meggyógyult, 59 állapota javult;
* 17 gyomorfekéllyel és Helicobacter pylori fertőzöttek bár nem gyógyultak meg teljesen, javulást mutattak;
* 43 páciens közül, akiknek immunrendszer gyengeségük volt 40 immunstátusza javult, míg 3 páciens állapota nem változott.

MELLÉKHATÁS

A klinikai használat során amit megfigyeltek mellékhatásként az úgynevezett „die-off” hatás, amelyik a Herxheimer reakcióhoz kapcsolódik és ritkán találkoztak a kezelés alatt gombás fertőzéssel. Ez abból adódik, hogy az igen nagy mennyiségű fertőző korokozó a testben elpusztul viszonylag rövid idő alatt. Ilyenkor nagy mennyiségű toxikus anyag keletkezik a test szöveteiben és a véráramban az elhalt korokozók úgy mint „sejtes hulladék”.Az ember immunrendszere gyorsan reagál ezekre az anyagokra, hogy minél előbb eltávolítsa a szervezetből. Ennek eredménye képen előfordulhat átmeneti allergiás, vagy az influenzához hasonló tünet, mint fejfájás, láz, izom- és ízületi fájdalom és hasmenés. Ezek a tünetek a 4-7 nap között jelentkezhetnek. Néhány páciens csak enyhe fejfájást érezhet, és sokan nem tapasztalnak semmilyen tünetet. A „die-off” hatás nem káros, ilyenkor azt javasolják, hogy ideiglenesen függesszék fel a szedést vagy csökkentsék a napi adagot, hogy a szervezet ki tudja üríteni a toxikus hulladékot, ami az elhalt kórokozók eredménye.


1.        Handbook of Phytochemical constituents of GRAS herbs & other economic plants list By James A. Duke,
2.        Hanbury D. On the febrifuge properties of the olive (Olea Europaea, L). Pharmaceutical Journal of Provincial           Transactions, pp. 353—354, 1854.
3.        Pallas E. Journal Universel des Sciences Medicales, tome xlix, p. 257, 1828.
4.        Pallas. E. Receul de Memoires de Medecine, de Chirurgie, et de Pharmacie Militaires, vol xxiii, p. 152, 1827.
5.        Pallas E. Receul de Memoires de Medecine, de Chirurgie, et de Pharmacie Militaires, vol xxvi, p. 159, 1829.
6.        Vaughn RH. Lactic acid fermentation of cucumbers, sauerkraut and olives. In: Underkotler LA, Hickey RJ
(Eds), Industrial Fermentations, Vol 2. New York: Chemical Publishing, 1954.
7.        Panizzi L, Scarpati ML, Oriente G. Gazz Chim Ital 90, 1449, 1960.
8.        Inouye H, Yoshida T, Tobita S, Tanaka K, Nishioka T. Tetrahedron Letters 28, 2459, 1970.
9.        Etchells JL, Borg AF, Kittel ID, Bell TA, Fleming HP. Pure culture fermentation of green olives. Appl Microbiol 14, 1027—1041, 1966.
10.     Fleming, HP, Etchells JL. Occurrence of an inhibitor of lactic acid bacteria in green olives. Appl Microbiol 15, 11781184, 1967.
11.     Juven B, Samish Z, Henis Y, Jacoby B. Mechanism of enhancement of lactic acid fermentation of green olives by alkali and heat    treatments. J Appl Bacteriol 31, 200—207, 1968.
12.    Fleming HP, Walter WM, Etchells JL. Isolation of a bacterial inhibitor from green olives. Appl Microbiol 18, 856—860, 1969.
13.    Moreno E, Perez J, Ramos-Cormenzana A, Martinez J. Microbios 51, 169—174, 1987.
14.     Paredes MJ, Monteleolina-Sanchez M, Moreno E, Perez J, Ramos-Cormenzana A, Martinez J. Chemosphere, 659—664, 1986.
15.     Paredes MJ, Moreno E, Ramos-Cormenzana A, Martiniz J. Chemosphere 16, 1557—1564, 1987.
16.     Rodriguez MM, Perez J, Ramos-Cormenzana A, Martinez J. J Appl Bacteriol 64, 219—225, 1988
17.     Fleming HP, Walter WM, Etchells JL. Antimicrobial properties of oleuropein and products of its hydrolysis. Appl Microbiol 26 (5), 777—782, 1973.
18.     Markin D, DuekL, Berdicevsky I. In vitro antimicrobial activity of olive leaves. Mycoses 2003;46:132-6.
19.     The NFN Company, Los Angeles, California, USA. A preliminary study of the efficacy of Viliv in treatment of herpetic infection. Phoenix,  Arizona, April 1993 (unpublished document supplied by the UK distributor of Eden Extract™, Tigon Ltd, Loughborough, England).
20.     Lee-Huang S, Zhang L, Huang PL, Chang YT, Huang PL, Anti-HIV activity of olive leaf extract (OLE) and modulation of host cell gene axpression by HIV-1 infection and OLE treatment. Biochem.Biophis.Res Commun.2003;307-:1029-37.
21.     Visioli F and Galli C, Oleuropein protects low density liproprotein from oxidation, Life Sciences, 1994; 55(24), 1965-71.
22.     Zarzuelo A et al, Vasodilator effect of olive leaf, Planta Med., 1991; 57 (5),417-9.
23.     Ferro-Luzzi A, et al. Changing the Mediterranean diet: effects on blood lipids. Am J Clin Nutr. Nov1984;40(5):1027-37.
24.     Pasquale RD., Monforte A., Trozzi A., Raccuia S., Tommasini S., Ragusa S., Effects of leaves of Olea europaea L. and oleuropein on experimental hypercholesterolemia in rat. Plantes Med. Phytother 1991;25:134-40.
25.     Le Tutour B, Guedon D. Antioxidative activities of Olea europaea leaves and related phenolic compounds. Phytochem 31 (4), 1173—1178, 1992.
26.     Gonzalez M, et al. Hypoglycemic activity of olive leaf. Planta Medica. 1992;58:513-515.
27.     Joseph Territo, M.D. East Park Research www.eastparkresearch.com.
28.     Walker M. Olive leaf extract. The new oral treatment to counteract most types of pathological organisms. Explore! Volume 7, Number 4, 1996. Exploreő Publications, PO Box 1508, Mt Vernon, WA 98273, USA.
29.     Pies J. Olivenblatt Extrakt. VAK Concept, 2000
30.     Khayyal MT, el Ghazaly MA, Abdallah DM, Nassar NN, Okpanyi SN, Kreuter MH. Blood pressure lowering effect o fan olive leaf extract (Olea europea) in L-NAME induced hypertension in rats Arzneimittelforschung. 2002; 52(11):797-802
31.     Tutour BL, Guedon D. Antioxidative activities of Olea Europea leaves and related phenolic compounds.  Phytochemistry 31(4):1173-1178, 1992